Látogatás tettem a családommal a keceli Pintér Haditechnikai Parkban. Már megérkezéskor lenyűgözött a látvány. A parkolónál a rendszerváltás előtti időket idéző szoborkompozíció, és a kerítés mögött rengeteg harci jármű, repülőgép, és a kapu mellett egy hatalmas rakétának látszó valami látványa fogadott. A karanténos bezártság utáni első nyitvatartási nap volt. Kevés látogató volt. Belépve nem győztem követni a fiúgyermeket. Egyik látványosságtól szaladt a másikig, és tovább. A család lánytagjainak lelkesedése hamar alábbhagyott. Ők beültek egy kis szobrokkal övezett előadóteremfélébe. Az ott található automatából kávéztak, és kakaóztak. Később mesélték, hogy egy ott dolgozó bácsi lelkesen mesélt nekik a kiállításról. Mi közben kint, bejártuk a terepet. Látszott, hogy szép sorba rendezettek a járművek, de mégis olyan roncstelep hangulata volt. Néhol úgy érezhettem magam, mintha a hírhedt csernobili roncstemetőben járnék. A járműveken sajnos meglátszik, hogy évek óta ott állnak, kitéve az időjárásnak. Sokukat sajnáltam is. Megmenteni valónak találnám. De így, látva a lassú pusztulásukat, ami egyben a letűnt kor emlékeinek lassú múlásai is egyben, mégis azt éreztem, hogy jó hely ez, amit érdemes megnézni. Megnézni, amíg még van mit nézni. A tankok, és egyéb páncélozott harci járművek sokáig állhatják az idő viszontagságait, de a teherautók vékony anyaga hamar elenyészik, és menthetetlenül az elmúlásé lesz. A járműveket körbe lehet járni. A többség le van zárva, vagy a rozsdától nem nyílik, de azért jó pár teherautóba sikerült beülni, vagy benézni. Természetesen óvva őket. Sajnos láttunk olyat, amiben láthatóan vandálkodtak. Megéri rááldozni az időt, és a fél,vagy akár egész napos programhoz képest elfogadható belépőárakat. És a szomszédos üzemben lévő kis fegyver, és vadászati kiállítást is érdemes megnézni. Van ott néhány relikvia Kádár János egykori ajándékaiból is. Akit érdekel az ilyesmi, és teheti látogasson ide.